A hangkapcsolódási szabályosságok és a helyesírás

Magánhangzók

Olyan önmagukban kiejthető hangok, amelyek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő akadály nélkül távozik.

• 14 db van

• 3 törvény vonatkozik rájuk, ezek közül az első kettő helyesírási szempontból nem fontos, mert nincs különbség a hangzás és az írásmód között. (Nem is kell részletesen elmondani a tételben.)

1. A hangrend törvénye: a szavakon belül a magas és mély magánhangzók harmóniája 

• A magyar szavak jellemzően vagy magas hangrendűek, vagy mély hangrendűek, tehát a nyelv törekszik a magánhangzók harmóniájára. A vegyes hangrendű szavakban bármilyen mély magánhangzó előfordulhat, de a magasakból csak az e, é és az i. (A törvény nem vonatkozik az összetett szavakra (pl. lőpor) és a jövevényszavakra, pl. sofőr.)

• magas mgh-k: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű

• mély magánhangzók: a, á, o, ó, u, ú  

2. Az illeszkedés törvénye: a szótő és a toldalékok harmóniájáról szól

• A magyar szótövekhez a toldalék elsősorban hangrend alapján illeszkedik: mély hangrendű szóhoz mély, magas hangrendű szóhoz magas toldalék járul. A vegyes hangrendű szavaknál az utolsó szótag a meghatározó, de a használat változó lehet (pl. virággal, Anett-tel/Anett-tal). Ez a kétalakú toldalékokkal van így, ahol 1 mély és 1 magas toldalék közül választhatunk. Ilyenek: -ban/-ben, -val/-vel, -ra/-re, -vá/-vé, -tól/-től, -nál/-nél, -ról/-ről stb. Ebből van a legtöbb.

• Az egyalakú toldalékoknál nem létezik az illeszkedés törvénye, mert nincs választék. Ilyen pl.: -kor, -ig. Ilyenből kevés van.

• Háromalakú toldalékok is vannak: -hoz/-hez/-höz, -on/-en/-ön a törvény a következő: a mély hangrendű szóhoz a mély toldalék járul, mert ebből csak egy van, pl. -hoz, -on (tehát ez hangrend alapján történik). A magas hangrendű szónál még mindig van választásunk, mert ebből 2 van: -hez/-höz, -en/-ön. Itt az ajkak állása alapján döntünk: ha ajakkerekítéses magánhangzó van a tőben, olyat teszünk oda, ha ajakréses, akkor olyat: kéz-hez, kő-höz. 

3. A hiátustörvény: két magánhangzó közti hangűr=hiátus kitöltése

• Két egymást követő, eltérő hangrendű magánhangzó között hangűr támad, amit az ember igyekszik megszüntetni. Ezt csak szóban tehetjük meg, írásban nem, emiatt ez a törvény fontos a helyesírás szempontjából. Pl.: tea - kiejtése: teja; fiú --> fijú. 
• Nem mindenki ejti így ezeket a szavakat. Viszont sokan gondolják azt, tévesen, hogy a "milyen" szót "mien"-nek kell írni, mert azt hiszik, csak a hiátustöltés miatt halljuk a "j" hangot. Tehát a hiátustörvény ismerete fontos a jó helyesíráshoz.

Mássalhangzók

Olyan beszédhangok, amelyek kiejtése csak egy magánhangzóval együtt lehetséges.

Mássalhangzótörvények: mássalhangzók együtt hatásában megfigyelhető törvényszerűség.

7 mássalhangzótörvényünk közül csak egy olyan van, amit írásban is jelölünk, az összes többi esetében az írás eltér az ejtéstől, emiatt könnyen követhetünk el helyesírási hibát.

1. Írásban jelölt teljes hasonulás: két egymás melletti hang közül az egyik azonossá válik a másikkal. A -val/-vel, -vá/-vé toldalékok (telefonnal, porrá), az s, sz, z, dz tövű igékhez járuló -j (mossa, hozzad) és az az, ez mutató névmások z-je (abból, erre) tartoznak ide. Mivel itt a hasonulás nemcsak a hangzásban jelenik meg, hanem írásban is jelöljük, általában nincs helyesírási problémánk vele.

Az összes többi mássalhangzótörvény írásban jelöletlen, emiatt komoly helyesírási problémákat okozhat, ha nem ismerjük őket.

2. Írásban jelöletlen teljes hasonulás: azok az esetek, amikor két különböző hang közül az egyik azonos lesz a másikkal, mégpedig nem az előző pontban felsorolt esetekben, tehát nem jelöljük  -> pl: anyja, bátyja, éljen

3. Részleges hasonulások: a két egymás melletti mássalhangzó közül az egyik valamilyen szempontból hasonlítani fog a másikra, de nem lesz teljesen ugyanolyan.

a) Zöngésség szerinti részleges hasonulás: egy zöngés és egy zöngétlen mássalhangó kerül egymás mellé, és a zöngés hatására a zöngétlen is zöngéssé válik, tehát a zöngétlen mássalhangzó zöngés párját ejtjük - vagy fordítva.

• Zöngéssé válás pl: népdal (NÉBDAL) versben (VERZSBEN)
• Zöngétlenné válás pl: vízpart (VÍSZPART), dobszó (DOPSZÓ). Tipikus hiba: "szekfű" - helyesen: szegfű!

b) Képzés helye szerinti részleges hasonulás: két egymás melletti, különböző helyen képzett hangok közül az egyik megváltoztatja a képzési helyét, más szempontból azonban nem hasonul. Tipikusan ilyen az m, n, ny hangok, amelyek nagyon hasonlítanak, csak épp a képzésük helyében különböznek. 

Pl.: színpad: p-ajakhang, n- foghang: helyette m-et hallunk, mert az ajakhang. 

Tipikus hiba: "külömben, külömbség" - helyesen: különben, különbség; "azomban" - helyesen: azonban.

4. Összeolvadás

• 2 mássalhangzó helyett egy hosszú harmadikat ejtünk pl: játszik, látszik ("jáccik")

5. Rövidülés

• Egy hosszú és egy rövid mássalhangzó találkozásakor a hosszút röviden ejtjük. Pl: otthon ("othon"), hallgat ("halgat"). Gyakori helyesírási hiba! Különösen akkor, amikor más hangtörvénnyel, pl. hasonulással kombinálódik: pl. arccal, kulccsal! 

6. Kiesés

• 3 mássalhangzóból ejtéskor a középső gyakran kiesik pl: mondta ("monta")

7. Nyúlás

• Egy rövid mássalhangzót hosszan ejtünk pl: egyik, együtt. Ez a hiba is gyakori ("eggyütt").