(E) Szófajváltás, többszófajúság, átmeneti szófajok
Szófajváltás
Állandósult szófajváltás: a gyakran használt szófajváltás állandósul --> többszófajúság
-Ugyanannak a szónak eltérő kontextusban változik a jelentése, néha a szófaja is. -A szótár is jelöli a többes szófajt. -Tipikusan szín, nép, anyag és mértéknevek
-pl. Töröm a magyart. (magyar=főnév) Magyar nyelven beszélek (magyar=melléknév)
-pl. Nem megyek oda. (oda=határozószó) Odavagyok érted. (oda=igekötő)
Alkalmi szófajváltás
-Ide főleg melléknevek és számnevek tartoznak, amik alkalmilag főnévi szerepben fordulnak elő. Pl. A szépeket kedvelem. (Nem fog szerepelni a "szép" főnévként a szótárban.)
Átmeneti szófajok: olyan szavak tartoznak ide, amelyek két szófaj tulajdonságait is hordozzák, de egyikbe sem illeszkednek tökéletesen.
Főnévi igenév: a cselekvést, történést személytől, időtől, módtól elvonatkoztatva fejezi ki.
-Lehet alany és tárgy, mint egy főnév (pl. olvasni jó, tudok olvasni) , de nem bővíthető melléknévvel.
-Bővíthető határozóval, mint egy ige (gyorsan olvasni)
-Képzője: -ni
- Melléknévi igenév: a cselekvést valaminek a tulajdonságaként nevezi meg. Három formája van:
- -folyamatos m.i. (képzője: -ó, -ő pl. olvasó)
-befejezett m. i. (képzője: -t, -tt pl. olvasott, elvégzett)
-beálló m.i. (képzője: -andó, -endő pl. olvasandó, elvégzendő) - melléknévként kérdezünk rá (milyen), a mondatrész szerepe általában jelző
- ugyanakkor bővíthető ige módjára, (a kertben olvasott könyv), ami a jelzőre nem igaz (*a kertben vastag könyv - ilyen nincs)
- Határozói igenév: a mondatban rendszerint mód-vagy állapothatározó
- pl. olvasván, tudván
- képző: -va, -ve, -ván, -vén
- szintén bővíthető ige módjára (gyorsan futva)