A metaforikus jelentés

A jelentések és a jelölők közötti kapcsolat többféle lehet. A nyelvekben általában nem az egyjelentésű szóból van a legtöbb. Az egyjelentésű szó (melyben egy jelölőhöz egyetlen jelentés kapcsolódik) vagy ritkább, kevésbé használt elem (pl. gavallér), vagy hosszabb összetett szó, amely valamely szaknyelvben egy tartalom pontos megnevezése (gépkocsi-nyereménybetétkönyv-sorsolás), de ilyenek pl. a mértékegységek (pl. milliméter) is. A szavak többségének több jelentése van, azaz egy jelölőhöz több jelentés kapcsolódik úgy, hogy e jelentések összefüggenek egymással, a beszélő számára egyik jelentés a másikból levezethető, megmagyarázható. 

A fény főnévnek például a következő jelentéseit adja meg az Értelmező kéziszótár: 

l) látható energia, 

2) visszavert sugárzás, 

3) világos folt, részlet (képen), 

4) díszes külsőség 

5) dicsőség, 

6) értelem, 

7) derű, öröm. 

Ma a legtöbb magyar anyanyelvű számára egyértelmű, hogy a 4., 5., 6. és 7. jelentés egyenként metaforikus kapcsolatban áll az elsővel, sőt akár az első hárommal. Az egy jelölőhöz több, egymással összefüggő jelentés jelenségét poliszémiának (több jelentés) nevezzük, melynek alapja többnyire valamilyen jelentéselem vagy jelentésmag, amely közös az összes jelentésnél.

(Ugyanakkor gyakran tapasztaljuk azt, hogy vannak olyan szavak, amelyekhez több jelentés kapcsolódik, ám ezeknek a jelentéseknek nincsen közük egymáshoz, egymásból nem vezethetők le. Ez a homonímia (azonos alakúság), tehát két azonos alakú, de más jelentésű szó kapcsolata. Az azonos alakú szavak egybeesése lehet véletlen: hó 'jégkristályokból keletkezett csapadék' és hó 'hónap' vagy lehet poliszémiából kialakult, de már a beszélő számára felfedezhetetlen összefüggés, tehát csak azonos alakúság: nyom 'rászorít', 'élőlény járásának a jele'. Amikor a metaforikus jelentésről beszélünk, mindig a poliszémiára gondolunk, nem a homonímiára!)

Metaforikus jelentés a köznyelvben

Mindebből az következik, hogy a metaforikus jelentés nem kizárólag az irodalmi szövegekre jellemző, hanem a köznyelvi szövegeknek, a mindennapi használatnak, még a nem ápolt nyelvhasználatnak is szerves része. Ha pl. azt mondom Bélára, hogy ő egy bunkó, a bunkó szó metaforikus értelmét használtam, és amikor Bélával azonosítottam, egy köznyelvi metaforát alkottam.  

A szavaknak tehát többnyire van metaforikus jelentésük, ezt más szóval másodlagos jelentésnek, mögöttes jelentésnek, konnotatív jelentésnek vagy átvitt jelentésnek is szoktuk nevezni. Ezekkel szemben áll egy szó első, elsődleges, denotatív vagy konkrét jelentése. 

Pl. a "tavasz" szó elsődleges, denotatív jelentése az az évszak, amelyik a március-április-május hónapokat fedi le. A másodlagos, konnotatív vagy metaforikus jelentés az ébredés, a megújulás, az ifjúság, pl. Berzsenyinél "itthágy szép tavaszom"=az ifjúságom.

A konnotatív vagy metaforikus jelentés az elsődleges vagy denotatív jelentéshez valamilyen egyéni vagy közösségi értékrend alapján hozzárendelt képzettársításos jelentés. A tavasz elsődleges jelentéséhez hagyományosan kapcsolódnak a fenti képzettársításos metaforikus jelentések, nemcsak egy egyén, hanem egy közösség - akár mindenki - ismeri ezeket a jelentéseket. A legismertebb, az irodalmi-művészeti hagyományba ágyazott metaforikus jelentések a toposzok esetében lelhetők fel, ahogyan a tavasz is egy toposz. De a köznyelvben is azért találunk metaforikus jelentéseket, mert az egész nyelvi közösség ismeri pl. az "asztal" konnotatív jelentését az "ez nem az én asztalom" kifejezésben: terület, amiben illetékes vagyok. 

Metaforikus jelentés a szépirodalomban

Ugyanakkor metaforikus jelentés egyénileg is kialakítható, ez a szépirodalmi metafora alapja. A költő képzettársítást hoz létre, ami sok esetben épít az olvasóban már eleve meglévő képzettársításokra, de sokszor nem. Ha a költő már eleve meglévő metaforikus jelentést, pl. toposzt használ, általában továbbépíti a költői képet további képzettársításokkal, különben műve unalmas, közhelyes lenne. Szerelmespárt turbékoló galambpárként megjeleníteni unalmas, elhasznált metafora, míg egymást tépő héjapárként (Ady) már sokkal izgalmasabb.

A metaforikus jelentés teszi lehetővé a költői képet, melyben képi és gondolati sík kapcsolódik össze. A képet trópusnak is szokták nevezni: a görög troposz fordulatot, átfordulást, változást, módosulást jelent, itt nyilvánvalóan a jelentés megváltozására, a metaforikus jelentés létrejöttére kell gondolnunk. 

Metaforikus jelentés és metafora - egy példa

Petőfinél az "ajkadnak lángoló rubintköve" összetett metafora. Az ajak a rubinttal kapcsolódik össze, használva a rubint metaforikus jelentéseit - drágakő, tehát érték, szépség, illetve piros színű, mint az ajak. A kő az érinthetetlenség képzettársítását is behozza, ami kiegészül a lángoló ettől igencsak eltérő képzetével. A lángolás ebben a szövegkörnyezetben ugyancsak a metaforikus jelentésével szerepel - szerelem - , az ellentét, ami a láng és a kő között megjelenik újabb metaforikus jelentéseket hoz felszínre: csodálat, távolság, ugyanakkor érzéki szenvedély van jelen egyszerre, és ezzel a gazdag jelentéssel már messsze túlmutat a költő az ajkak leírásán, itt már az egész szerelem megjelenik. Ez a gazdag képzettársítás jellemző a szépirodalmi nyelvre, ez a pár szóból kibomló érzelemgazdagság a költői szöveg sajátja. 

A szépirodalmi nyelvben azért szerepelnek olyan sűrűn a trópusok, mert a képi sík kapcsolásával a fogalom, a jelenség szemléletesebbé tehető vagy új megvilágításba helyezhető. Mindkét lehetőség - a plasztikusság, érzékletesség, szépség, illetve az új megközelítés - a művészet elsődleges céljai közt szerepel.