A szófaji rendszer

A szavak szófaji rendszerbe sorolásának kritériumai

jelentés:

a)  fogalmi jelentés: a szóhoz egy konkrét fogalom társul pl. fut 

b)  viszonyjelentés: nincs konkrét jelentése a szónak és/vagy csak más  morfémákkal együtt tölthetnek be mondatbeli szerepet pl. az, után, jaj

toldalékolhatóság - kaphat-e toldalékot

bővíthetőség - lehetnek-e bővítményei

mondatbeli szerep - betölthet-e önállóan mondatrészi szerepet

A szófajok csoportosítása 

1. Alapszófajok   

a) valódi alapszófajok    

Jellemzői:

• toldalékolhatók - alma -> almát
• önálló mondatrészek - lehet pl. alany Az alma finom.
• bővítményeik lehetnek - pl. piros alma, Jancsi almája

• önálló, fogalmi jelentés  

Típusaik:

• ige (pl. fut) 
• főnév (pl. asztal, Jancsi) 
• melléknév (pl. szép, magas) 
• számnév (pl. száz, tized) 
• határozószó (pl. holnap, itt)   

b) névmások 

Ide tartoznak:

• személyes (én, te...)
• birtokos (enyém, tiéd...)
• visszaható (magam, magad..)
• kölcsönös (egymás)
• mutató (ez, az)
• kérdő (ki, mi, milyen, hol...)
• vonatkozó (aki, ami, ahol...)
• általános (bármi, akármi, akármilyen...)
• határozatlan (valami, valaki, valahol...)

Jellemzőik:

• toldalékolhatók - pl. az --> abból
• önálló mondatrészek - pl. alany: Ő kedves
• alig bővíthetők - pl.  a határozatlan névmás bővíthető (egy piros valami), a melléknévi névmások is (nagyon olyan), de a többi nem
• jelentésük lehet önálló, fogalmi jelentés (pl. Meg fogom mutatni Rékának. - Meg fogom mutatni NEKI.), de lehet teljesen körvonalazatlan, homályos jelentés is, pl. valami fáj; így van ez. 

Típusaik aszerint, hogy milyen szófajú szót helyettesítenek: 

• főnévi névmások (pl. ki, mi, az, ami) 
• melléknévi névmások (pl. milyen, melyik, olyan, akkora) 
• számnévi névmások (pl. hány, mennyi, annyi) 
• határozószói névmások (pl. valahogy, úgy, ahol)   

c) Igenevek

Jellemzőik: 

• toldalékolhatók, de nem mind - pl. ennem kell, az alvót felébresztem
• önálló mondatrészek - pl. tud úszni (tárgy)
• bővítményeket vehetnek fel - pl. gyorsan úsznijelentésük 
• önálló, fogalmi jelentés 

Típusaik: 

• főnévi igenév (pl. állni, enni) 
• melléknévi igenév (pl. olvasott (befejezett), olvasandó (beálló), alvó (folyamatos)) 
• határozói igenév (pl. olvasván, írva) 

Ide tartoznak: 

• névelő (a, az, egy)
• névutó (mögött, után, miatt)
• kötőszó (és, aki, mivel)
• igekötő (be-, vissza-, meg-)
• segédige (volna, fog)
• módosítószó (csak, nem)

Jellemzőik: 

• általában nem toldalékolhatók, de pl. a segédige igen
• nem önálló mondatrészek
• nem bővíthetők 
• viszonyjelentés, nem önálló jelentés

Jellemzőik: 

• Nem toldalékolhatók 
• Nem lehetnek mondatrészek 
• Nem bővíthetők 
• Jelentésük sokszor nehezen körülírható, pl. érzelmi megnyilvánulások: "Ó!"

Tagolatlan mondatok 

Érzelmet, indulatot, véleményt fejeznek ki 

Típusaik: 

• Indulatszók (pl. Jaj) 
• hangutánzó mondatszók (pl. reccs) 
• mondatértékű mondatszók (pl. természetesen, persze) 
• a kapcsolattartás mondatai (interakciós mondatszók) (pl. Szia, aha, szóval)

Speciális szófaji besorolások

1. Átmeneti szófaj: olyan szavak, amelyek két szófajba is sorolhatók, de egyikbe sem illeszkednek tökéletesen: ilyenek az igenevek.

Főnévi igenév: lehet alany és tárgy, mint a főnév (úszni jó; tudok úszni), de nem bővíthető melléknévvel, mint egy főnév. Ezzel szemben bővíthető határozóval, mint egy ige (gyorsan úszni).

2. Kereszteződő szófaj: olyan szavak, melyek két szófaji kategóriába is beleillenek

3. Kettős (többes) szófajúság: ugyanaz a szó eltérő szövegkörnyezetekben más szófajú lesz.

• Gyakori a melléknevek főnevesülése: Magyar nyelven beszélek. (magyar=melléknév). Töröm a magyart. (magyar=főnév)
• Sok határozószóból igekötő lehet: Nem gyakran megyek oda. (oda=határozószó). Odavagyok érted. (oda=igekötő)